A londoni utak egyik elmaradhatatlan úticélja Mme Tussaud panoptikuma. Persze nem ez a legérdekesebb látnivaló, de a szobrok élethűsége miatt érdemes megnézni. Csak ki kell várni, mire sorra kerülünk, rengeteg turista kíváncsi a viaszbábukra, érthető módon.

De ki az a Madame Tussaud? Mikor élt? Miért lett szobrász?

Madame Tussaud 1761. december 7-én látta meg a napvilágot Marie Grossholtz néven Bernben. Ősei hóhérok voltak, tehát a kis Marie sem ijedt meg a hullák látványától. Elvégre a vér nem válik vízzé. Tanítója Philip Wilheim Curtis német szobrászmester volt, akitől hamar megtanulta a viaszszobor készítésének csínját-bínját. Mielőtt híressé vált volna, parókakészítésből kereste a kenyerét. A vendéghajhoz a tincseket kivégzettek fejéről vágta le, mint ahogy leendő modelljeinek fejét is a guillotine alól szedte össze. Curtis mester viaszfigurái az évek során egyre népszerűbbek lettek, a királyi család is támogatta az alkotókat.

Marie-t XVI. Lajos udvarába hívatta, hogy testvérét művészetekre tanítsa. Itt kapott egy megbízást York hercegnőjétől: egy viasz kisfiút kellett elkészítenie a gyermektelen aszszony részére.

A sors fintora, hogy a király ekkor még nem sejthette, hogy a guillotine által levágott fejéről Marie fog majd halotti maszkot készíteni, mint ahogy a későbbiekben a híres forradalmárok fejéről is, melyeket szintén ő gyűjtött össze. Ügyelniük kellett viszont arra, hogy az aktuális politikai irányzatokat kövessék. La Fayette márki alakja például még hónapokkal azután is látható volt, hogy már korántsem volt olyan népszerű. Ekkor Curtis kivitte a bábut az utcára, és előadta annak lefejezését. Curtis mester 1794-ben meghalt.

Egy évvel később Marie férjhez ment egy francia mérnökhöz, bizonyos Francois Tussaud-hoz. A forradalom viharában azonban menekülniük kellett.

Marie ezért Angliába utazott idősebbik fiával, hogy a Brit szigeteken is népszerűsítse kiállítását. Később kisebbik fia is csatlakozott hozzájuk, így ezentúl együtt készítették a viaszbábukat. Madame Tussaud próbálta megszüntetni gyűjteményének vásári szagát. Hiszen ezek a szobrok határozottan vulgárisak voltak, torzszülötteket formáztak meg, vagy szexuális játékként alkalmazták őket. Marie viszont elegáns környezetben szerette volna látni a bábukat, szép ruhákban, igényes háttérrel.

A gyűjteményt azonban kisebb-nagyobb csapások érték. 1822-ben például a kiállítást szállító hajó elsüllyedt, de a bábuk többségét szerencsére sikerült megmenteni. Az állandó utazgatások sora 1835-ben ért véget. Ekkor vált valóra Madame Tussaud álma: Londonban, a Baker Streeten megnyithatták első állandó kiállításukat.

Halála előtt Marie magáról is készített egy viaszszobrot, amit a mai napig megcsodálhat a közönség a londoni múzeumban. Hiszen azóta már a világ több pontján is megnyitotta kapuit a Tussaud nevével fémjelzett panoptikum. A Múzeum megtalálható Hong-Kong-ban, ahol például Jackie Chan a legnagyobb attrakció, de épült panoptikum Amsterdamban, Las Vegasban és New Yorkban is. Madame Tussaud-nak hatalmas érzéke volt az üzlethez, zsémbes dicsekvő asszonyság vált belőle.

Még utolsó éveiben is mindennap az ajtóban ücsörögve szedte a belépődíjat. 1850-ben halt meg, a múzeum vezetését fiaira és unokáira hagyva. Egészen 1967-ig egyenes ági leszármazottak gondozták a kiállítást.A panoptikum művészei a munkát a mai napig folytatják, manapság már nem is világsztár az, akiről még nem készült viaszbábu. De a szobrok között vannak királyok, politikusok, vallási vezetők, művészek és gyilkosok is. A gyűjtemény 1884-ben került mostani, végleges helyére, a Marylebone Roadra, s nemrég az Angol Örökség részévé nyilvánították, s erre egy emléktábla hívja fel a figyelmet.